Mozgásaim színhelye:

Mozgásaim színhelye:

2008. május 29., csütörtök

Levél az ismeretlen buszsofőrhöz

Kedves közlekedő társam! Engedd meg, hogy így nevezzelek, hiszen mindennap találkozunk, szinte mindennap ugyanazon a szakaszon a 63-as út egy rövid szeletén, szinte az unalomig egyformán zajló randevúink, napról-napra hasonló forgatókönyv alapján történnek. Én tekerek haza Szekszárdról, Te pedig viszed haza a járatodon ülőket a munka után jól megérdemelt pihenőjükre. Olyan szép nap volt ez a mai. A Nap ragyogott enyhe szél fújdogált, és jó kedvvel sodortam le egyik kilómétert a másik után. Kedvem még az sem vette el, hogy a főút felújítása miatt a közútfenntartó munkásai, apró kőzúzalékkal borították a már félkész aszfalt réteget, ami jóval nehezebbé teszi a bicajozást. Amikor elértem a munkálatok pillanatnyi helyszínére, ahol a forró, friss réteg éppen elkészült, és forgalom-elterelő kúpokkal egy sávossá szűkült az úttest, éppen a mi sávunkban haladók kaptak a jelzőőrtől szabad jelzést. A mögöttem közeledő autók miatt is belehúztam, hogy ezen a rövid egy km körüli útszakaszon minél kevéssé tartsam fel a forgalmat. Képességeimhez mértem próbáltam 10 cm-en belül tartani a kerékpár kerekét a még forró aszfaltcsík szélétől. A mellettem keletkezett hely elég volt ahhoz, hogy a személygépkocsik megelőzzenek. Már csak néhányszáz méter volt az útszűkület végéig. De akkor jöttél Te. A visszapillantómban megjelent a buszod eleje, és én annyira hittem a józan eszedben. Csak fél percre lett volna szükségem. 30km/h-val mentem - tudod ehhez elég jól kell hajtani a montit, egyszer javaslom próbáld ki. Vajon mi zajlott le benned, ami azt eredményezte, hogy nem tudtad kivárni a hátralévő métereket? Miért előztél meg olyan módon, hogy a busz oldala, és a kormányom közt 10 cm volt? Nem hallottál még KRESZ-ről, a kerékpárosok melletti elhaladáskor tartandó BIZTONSÁGOS oldaltávolságról? Ha így van hogy van bátorságod buszt vezetni és a többi közlekedőn kívül az utasaidat is veszélyeztetni? Ez a biztonságos oldaltávolság nem téged véd! Te biztonságban voltál. Én ezzel egyidejűleg életveszélyben. Bocsásd meg nekem, hogy megijedtem, és a forró útburkolat, és a buszoddal ütközés helyett a vészfékezést választottam, hogy minél gyorsabban megszabaduljak járműved nyomasztó közelségéből. Miért siettél? Ennyire nem szorosak a menetrendek, 15 km alatt nem lehet jelentős késlekedést felhalmozni!? Milyen jogon veszélyeztetsz engem, a két gyerekes családapát, akinek még rengeteg feladata, kötelessége van az életben? Tudod a közlekedésben nem annak van elsőbbsége, aki nagyobb járművet vezet! Ezt jó ha megjegyzed, egyszer még fontos lehet! Sajnálom, hogy ugyanazon az úton kell osztoznunk, de hát ez egy ilyen ország. Hidd el én is sokkal szívesebben mennék egy külön kerékpárúton jó messze tőled, és a hozzád hasonlóktól. Biztosan úgy gondolod a kerékpáros azért született, hogy téged bosszantson, feltartson. Nos, képzeld Te sem tetszel a kerékpárosoknak, az öntelt "mindent tudok a vezetésről" hozzáállásoddal. Utáljuk, hogy Ti mindig siettek, nem vagytok tudatában, hogy a járműveitekkel ahol elfértek, az mást már veszélyesen megközelít. Én sok-sok ezer km-t bicikliztem már itthon és külföldön is, velem ma szerencséd volt. De nem biztos, hogy ugyanilyen szerencséd lesz a következő bicajosnál, aki egy napszámból hazatérő nyugdíjas néni. Sajnos Ő fog meghalni, megnyomorodni nem Te, aki felelőtlen viselkedésével balesetet provokál. A kerékpár ugyanolyan jármű mint a busz csak máshogy néz ki. Holnaptól ha jössz mit tegyek? Húzódjam a sáv közepére, hogy esélyed sem legyen megelőzni? És akkor vajon mit fogsz tenni? Dudálsz? Kiabálsz? Elgázolsz? Tényleg szükség van erre? Én igyekszem, de kerékpárral megyek. Nem tudok gyorsabban menni, 40-nél gyorsabban nem is mehetek a Kresz szerint! Mellesleg az említett útszakaszon Te is csak 30-al mehettél volna, hiszen tábla korlátozza a sebességet! Két törvényt szegtél meg száz méteren belül, és még Te vagy ideges?
90 másodpercig tartott az útszűkület, te ennek a kétharmadánál majdnem megöltél, tényleg fontosabb harminc másodperc mint a biztonságom? Ha így gondolod akkor baj van. Nagy baj!

2008. május 25., vasárnap

Zöld bicikli

Biciklizni zöld! Már ez is egy jó érv, ahhoz, hogy valaki nap mint nap nyeregbe szálljon. A környezetbarát gondolkodás, és a kerékpározás szerintem abszolút összetartozó fogalmak. Persze ma divat környezetbarátnak lenni és egészségesen élni, de valljuk be ennek nagyon kevés kézzelfogható bizonyítékával találkozhatunk a hétköznapokban. A "biotáplálkozók" és az egészségük megőrzésére oly nagy gondot fordítók, a legkisebb habozás nélkül ülnek minden reggel autóikba, hogy a néha csak öt kilométerre lévő munkahelyükre annyi idő alatt jussanak el, amennyit a garázsból kijutással is eltöltenek. Szerencsétlenebb csillagzat alatt született fővároslakók, ezt az időt még sokszorozni képesek egy rendkívül egészséges dugóban vesztegléssel, mialatt az idegeik romokban hevernek, mert a feszültséget nem képesek feldolgozni, amit az a tudat okoz bennük, hogy a távolság megtételéhez néhány perc is elegendő lenne, ha nincs dugó. De dugó volt, van, és ha az autóeladási statisztikák, még egy ideig az elmúlt évek trendjét követik akkor biztosra vehetjük, hogy ezentúl is lesz. Persze mindenki nem ülhet kerékpárra, de nagyon sokan tehetnék. Csak egyszerűen ma még Magyarországon kerékpározni "ciki". Fejlettebb országokban már rájöttek, hogy kerékpározás nélkül a városok hamarosan élhetetlen környezetté alakulnak, ezért a kerékpáros infrastruktúra fejlesztések gőzerővel folynak. Aki még nem nézett utána, annak megkönnyítem a dolgát, hogy mire használjuk autóinkat nap mint nap feleslegesen. Egy felmérés szerint a budapesti autósok a városhatáron belül az esetek 75 százalékban 6 kilométernél kisebb távolságot tesznek meg, azaz megfelelõ feltételek mellett nem lenne szükségük a mindennapi autóhasználatra. (Forrás: Levegő Munkacsoport: Ajánlások Budapestért) Ez részleteiben még szebben hangzik: Az autósok egyötöde két km-nél kevesebb, több mint fele, három km-nél kevesebb, háromnegyede pedig hat kilométernél kevesebb megtett útért fordítja el reggel az indító kulcsot járgányában. Ez az én bringás agyam számára azt jelenti, hogy olyan távok miatt füstölik tele a várost, ezzel kivétel nélkül mérgezve mindenkit, amelyet minden különösebb megpróbáltatás nélkül kerékpáron, tömegközlekedésen, vagy (uram bocsá) gyalog is meglehet tenni. A kerékpáros közlekedés aránya mindezek mellett 1,5% körül mozog, ami jól bizonyítja azt is , hogy a biztonságos és kellemes kerékpározás feltételei erősen hiányoznak. Csak a gépjárművel történõ utazásokat tekintve, ma Budapesten a tömegközlekedési jármûvek bonyolítják le az utazások mintegy 60 százalékát, a személygépkocsik pedig a 40 százalékát. Ugyanakkor fővárosunkban a személygépkocsik összességében tízszer annyi légszennyező anyagot bocsátanak ki, harmincszor annyi balesetet okoznak, ötvenszer annyi területet foglalnak el és legalább négyszer annyiba kerülnek az országnak, mint a tömegközlekedés. Nem lehet nem észre venni az autók számának emelkedése, az általuk keltett környezetterhelés, és a népegészségügyi statisztikákban megjelenő tendenciák közti összefüggést. A népegészségügyi adatok szerint Budapest lakosságának egészségi állapota rosszabb, mint a közepes méretû vidéki városoké. Egyes kerületek között 7–8 év eltérés van a születéskor várható élettartamban. Folyamatosan nő az allergiás, a mozgásszervi, a mentális és egyéb civilizációs megbetegedések száma, ami elsősorban az életmóddal, a lakáskörülményekkel és a környezeti állapottal függ össze. Az elmúlt évtizedben az asztmás megbetegedések száma két és félszeresére, a tüdőrákosoké kétszeresére nőtt. Persze vidéken a helyzet egy kicsivel az adottságok miatt jobb, de biztos vagyok abban, hogy komoly változásokat lehetne kimutatni a 20 évvel ezelőtti állapotokhoz képest negatív irányban. Én csak saját lakóhelyem kapcsán érzékelem, hogy a községünkön átvezető 63 főút forgalma sokszorosára emelkedett az elmúlt években, és ez hasonló nagyvárosi környezetszennyező szindrómákat okoz, mint a fővárosi közlekedés. Ha az autó vs. kerékpár típusú összehasonlításokról van szó, nem csak a kipufogók által kibocsátott szennyezéssel van baj. Tény, hogy egy autó km-enként 165 g szennyező anyagot pöfög ki magából, amit megszorozva a napi kilométerekkel, és egy átlagos napon az utakon guruló autók számával csillagászati számot ad eredményül. Vegyünk csak egy autót, pl. az én Suzukimat és egy biciklit az egyszerűség kedvéért az is legyen az én jól bevált járgányom. Munkahelyem 15 km-re van a lakásomtól, ez ugye napi 30 km utat jelent, ez átlag 20 munkanappal havonta 600 km. Ez kb. egy full tank benzin, ami 40 liter, és mai árakon kb. 12 ezer forinttal apasztja a családi kasszát. Ez a tank benzin engem minden nap fél óra alatt oda-vissza elrepít dolgozni, hogy megkeressem azt a pénzt amivel megvehetem azt a benzint, amivel bejárhatok dolgozni. Közben az autóm amortizálódik (az autógyártók legnagyobb örömére), aminek van egy hónapokra lebontható összege, ezt most inkább nem számolnám ki. A kipufogómból egy hónap alatt 99 kg káros anyag (zömében széndioxid, továbbá szénmonoxid, kéndioxid, nitrogéndioxid, korom stb.) ömlik a környezetre. Az utak mellett élők, és a szomszédaim, bizonyára zajterhelésként élik meg, ahogy hajnalban elsuhanok, mondjuk a nyitott ablakú hálószobáik mellett. Potenciális veszélyt, és sok esetben végzetes csapást jelentek, minden út mellett élő, és portyázó élőlény számára, hiszen az autó sebessége mellett lehetetlen kikerülni minden kis állatot. Ezért biztos hogy tucatjával esnek reggeli autózásomnak áldozatul, csigák, békák, apróbb rágcsálók, néha kismadarak, és bogarak rovarok számtalanul. Veszélyt jelentek más emberekre, hiszen közlekedem ezért autómmal figyelmetlenül is hajthatok, ami végletes esetben más vagy saját életembe is kerülhet. Az utolsó érvem az autó ellen, pusztán esztétikai kifogás. Véleményem szerint az autó nem illik a természetbe. Annyira környezetidegen, mint egy virág az acélkohóban. Ha megnézzük az ellenérveket és összehasonlítjuk a kerékpáros lét mindennapjaival, a környezettudatos gondolkodás kerékpárért kiált. Az előző példánál maradva, ugyanezt a havi 600 km-t kerékpáron is megtehetem. Igen ez napi egy órával többe kerül az autózáshoz képest, a buszozással szemben már nincs idő hátrányunk, mert a buszmegállókhoz történő sétákkal a buszmegállós várakozással, és a nem túl nagy átlagsebességű utazással szemben a "háztól-házig" szállító bicaj nem szenved időbeni vereséget. Mit kapunk cserébe ezért a napi másfél óra tekerésért? A környezetszennyezésünk 0 azaz nulla. Ez azért nem túl sok járműre igaz manapság nem? Kapunk egy költséghatékony utazási módszert, hiszen nem költök üzemanyagra, így a kerékpár árát és esetleges költségeit évente "kitermelem". Ez a jármű -azt hiszem ezt nem kell bizonygatnom- bármilyen járműnél halkabb. Átlag 25 km/h sebesség mellett van időm elkerülni a többi bolygólakót, akiknek nem emberi alakot szánt a sors. Engem jó érzéssel tölt el, hogy nem sorozat gyilkosként indítom a napjaimat. Áldozatos tekerésem járulékos jutalma a km-enként elégetett 57 Kcal energia ami ebben az esetben 34200 kcal-át jelent. Ez megközelítőleg 5,7 kg szalonna elfogyasztásával egyenértékű, ezzel a jelentős energialeadással a testsúlyunkat könnyebben kézben tarthatjuk. Fogyókúrázók további előnyként írhatják azt is, hogy a futásra képtelen állapotba lévők is alkalmazhatják, hiszen a láb ízületeire ható erők csak töredékük a futáskor fellépő erőhatásoknak. Talán nem kell hangsúlyoznom a rendszeres mozgás kedvező élettani hatásait sem, amellyel számos egészségügyi probléma előzhető meg, vagy a betegség terápiájában, illetve balesetek utáni rehabilitációknál alkalmazható. Havi 21 óra aerob testedzés ingyen. Én személy szerint előnyként jegyzem azt is, hogy a zsúfolt tömegközlekedési járművekhez képest lényegesen kisebb a kerékpározónak az esélye, járványos fertőződéseket gyűjtsön be. Továbbá nem biztos, hogy jót tesz a lelkivilágomnak az sem ha minden reggel valakinek az élménybeszámolóját vagyok kénytelen végig hallgatni csupán azért mert mellettem ül, áll a buszon. Önmagamra veszélyes vagyok, de másokra már kevéssé. Ha beleszaladok egy 4 személyt szállító autóba egy kereszteződésnél hátulról, sokkal jobb lesz a végeredmény mintha ezt egy autóval teszem. Az egyetlen hátrány, hogy az úton veszélyben vagyok. Persze rajtam is sok múlik. A kerékpáros közlekedés veszélyes üzem, ezért nem feltétlenül kell abban bízni, hogy az autós meglátott, észrevett. Tapasztalatom szerint az autósok jelentős része egyszerűen "átnéz" a kerékpároson. Nem érzi magára nézve veszélyesnek, ezért egy kereszteződésnél, igen könnyen előfordulhat, hogy nem adja meg az elsőbbséget a bicajnak. Ez egy jelenség. Amit tenni tudunk ellene az annyi, hogy bizalmatlanok vagyunk, számítunk arra, hogy nem adja meg, így nem ér meglepetés. Mégis szerintem ez vállalható kockázat, hiszen autósként is rengeteg "meleg" helyzet adódik mégsem gondolkodunk azon, hogy autózzunk-e vagy sem, holott tudjuk, hogy évente egy kisebb falu teljes lakossága veszti életét közúti balesetben. (2007: 1230 halott, 29 ezer sérült)
A leírtakat figyelembe véve számomra egyértelmű, hogy kerékpározni zöld. Nem az a kérdés, hogy szükség van-e autókra, nyilvánvalóan igen. A mai civilizációk nem képesek már modern logisztika nélkül életben maradni. Kellenek járművek, szükség van az áru fuvarozásra, és a személyszállításra is. Az autóknak is megvan a létjogosultságuk, mindössze az arányokat tartom eltúlzottnak. Biztos hogy szükség van erre? Biztos, hogy a sarki boltba is autóval kell menni? Biztos, hogy nem lehet napi 15 percnyi kerékpározással a városon belüli munkába járást kiváltani? Én is autózom. Ha kell. Nyilván van egy egészséges határ, ahol a kerékpár már nem megfelelő alternatíva. Lehet, hogy ez a határ nálam egy kicsit tágabb, mint másoknál. De ezt a határt mindenki a saját fején belül állítja be, és sajnos ez a legtöbb embernél a kerékpárnak egyáltalán nem ad teret. Minden nap amikor sok ezren nekivágunk bringákon, hogy a munkahelyünkre eljussunk, sok tonna szennyező anyagot NEM juttatunk a levegőbe. Egyenként ez szerény teljesítmény, de együtt már akár jelentős is lehetne. Mindössze annyi kéne, hogy minél többen átálljanak a "sötét oldalról". Sok múlik ezen! Talán minden.

"A gépkocsifüggő társadalom gazdasági és politikai sebezhetősége kínosan nyilvánvalóvá válik amint kitör egy olajválság." /Marcia D. Lowe: Új utak a városi közlekedésben/

2008. május 20., kedd

Miért kerékpározom?

Miért kerékpározom? Nem tudom a választ! Miért vagyunk szerelmesek? Miért vagyunk képesek hajtani egy bizonyos célért, ami csak számunkra fontos? Persze számos okot feltudok sorolni amit utólag ráhúztam magyarázatként erre a tevékenységemre, talán a magam számára is alibit keresve, hogy elfogadjam ezt az egyre súlyosbodó elmebajt! Mondhatnám, hogy remek eszközt találtam a kerékpárban ahhoz, hogy testsúlyomat bizonyos ésszerű határok közé sikerüljön szorítanom. Mondhatnám hogy szeretem a mozgást, de ezt szerintem senki sem szereti, mint ahogy dolgozni sem szeret senki, csak az elvégzett munka sikere tölti el (utólag) megelégedéssel. Mondhatnám, hogy szeretem a természetet, de amikor egy főúton küzdök a mellettem 10 cm-rel elsuhanó autókkal, és közben óhatatlanul szívom magamba a kipufogójukból áradó szennyet, akkor természet áldásos hatásaiból vajmi keveset élvezek.
Tetszik, hogy az átlag ember csodabogárnak tart, és önmagához mérve valahol csodálja azt a teljesítményt, hogy néhány száz kilométert képes vagyok letekerni bármikor? Szóval nem tudom. Szeretem magát a bicajos létet és kész. Szeretem ahogy minden segítség nélkül legyűröm kilométereket, hogy eközben teljesen szabadnak érzem magam, én választom meg hova megyek, milyen tempóban, hol és mikor állok meg, mindenre van időm bármit megnézhetek, hiszen nem suhan el mellettem a táj, mintha autóból nézném. Hiszem, hogy sokkal testközelibb világban járok, mint autós embertársaim, hiszen én a táj minden kellemes, és ezzel együtt minden kellemetlen komponensével találkozom. Hallom a madarak, és bogarak hangjait, érzem a virágok, a harmatos fű, a szénaboglyák, a napraforgótáblák illatát. Kerékpáron ülve egy vagyok a természettel, nem akarom (nem is tudom), az uralmam alá hajtani. Elfogadom amit mér rám, hideget, meleget, szelet, esőt vagy perzselő forróságot! Elfogadom a tájat ahol járok leküzdöm a mindig hosszúnak tűnő emelkedőket, és örülök a lejtők adta száguldásnak. A bicikli türelemre tanít. Mint egy jó buddhista szerzetes, tisztában vagyok azzal, hogy az út megtétele a cél, nem az a hely ahova igyekszem. Nincs jelentősége az időnek, hiszen itt néhány km/h átlagsebesség különbség időben nem sokat jelent, energiában viszont rengeteget. Ezért nem vonz a kerékpársport, csak az önmagamhoz képest mért többletteljesítményeknek tudok örülni. Ez a világ gyönyörű, pedig mindent megteszünk azért, hogy tönkretegyük, mégis csodaszép, kerékpárról ez a szépség teljes spektrumban megjelenik. Nem tudom milyen a napkelte egy Audi A9-ből, mert sosem volt ilyen autóm, ma már nem is vágyom rá, mert nem fontos. De bicajról a napkelte fantasztikusan szép. Minden reggel átélem, ahogy tekerek a munkahelyemre, mégsem tudok betelni vele. Mint ahogy azt hiszem, rajtam kívül csak kevesen látják meg a ködös mocsárban vadászó gémet, a világosságba nyúló vadászatból hazaigyekvő rókát, a tarló felett egerésző ragadozó madarakat, és a szürkületkor előbújó denevéreket.
Sajnálom a nem biciklizőket! Mert egy csonka idegbeteg világban élnek, olyan dolgokat hajtanak amelyek a megszerzésük pillanatában már értéktelen lesz, hiszen a mai szép új autó, amiért rengeteget dolgoztak, már magában hordozza a csak néhány év múlva a roncstelepen álló bezúzásra váró autót. A két állapot közt csak néhány év telik el. A csillogó-villogó plazma tv -aminek dobozán a különböző technológiai nevek rövidítéseit már senki sem tudja teljes biztonsággal talán még a gyártó sem- a következő hónapokban már elavulttá válik, hiszen a fogyasztói társadalom hatalmas tempót diktál. Az állandó pénzhajtás, hogy beszerezd az aktuális gagyit, rengeteg energiába kerül, és közben megfeledkezel magadról, és arról a filmről ami az életedről szól, és teljes bizonyossággal előbb vagy utóbb a tekercs végére érsz.
Sajnálom a nem biciklizőket! Mert állandó feszültséget okoz bennük az, hogy a Budapest-Szekszárd távolság a fejükben a másfél órás távhoz kötődik. És ha ezt nem sikerül, (mert hogy is sikerülne mindig) ennyi idő alatt teljesíteni, akkor borul az egész napirend, és mindenki az őt hátráltató ellenséggé válik az úton. Nekem ugyanez a táv egy napi járóföldre van, és hogy ez tíz vagy tizenkét óra alatt sikerül az teljesen hidegen hagy, mert mindegy, ma még odaérek.
Szeretek biciklizni! Pedig nem mindig érzem jól magam közben. Igen én is ember vagyok. Elfáradok, türelmetlenkedem, nagyon rosszul viselem az engem meg sem látó, utakat kisajátító vadembereket a csoda autóikon. Jó lenne, ha néha minden autóvezető bringára ülne, és így menne néhány kilométert az utakon, talán nagyobb empátia ébredne bennük a kerékpárosokkal szemben, amikor visszaülnek a vaskoporsóikba. Talán nem kéne a főbb utakon (kerékpárutak hiányában), állandóan azt figyelnünk, hogy vajon megláttak-e bennünket. Ha ugyanúgy partnernek és közlekedőtársként kezelnének minket mint a szembejövő buszt, sokkal könnyebb lenne. De ez is, mint minden kulturális kérdés. Csak nagyon lassan változik jó irányba. De talán változik. Csak egy ember élettartama túl rövid ahhoz, hogy érzékeljük ezeket a változásokat. Örülök annak, hogy egyre többen jönnek rá arra, hogy ez a fajta bolygó kizsákmányolás ami az eddigi gyakorlat volt nem vezet sehova. Csak néhány másodperc a bolygó életében, és elfogynak a fosszilis energia források. Én azt szoktam mondani bárcsak holnap lenne ez, mert akkor muszáj lenne más megoldásokat, és remélhetőleg ezúttal már környezetbarát megoldásokat kitalálni, alkalmazni. De ahogy az emberiség eddigi gyakorlata mutatja, az utolsó csepp benzint is el kell égetni, hogy ez a sötét bolygóromboló-kor véget érjen. Én már nagyon várom. Nincs mitől félnem, szeretek biciklizni! :)