X.-el utazom, szomjúságát enyhíti egy sörös doboz segítségével. A kiürült dobozt egy jól irányzott mozdulattal kihajítja az autóból. Zöld vagyok. Ilyenkor haragoszöld!
"Most ezt miért csináltad?" - kérdezem tőle."Mit?" - kérdez vissza.
Ebben a pillanatban a szakadék két ellentétes oldalain állunk, közöttünk sokszáz kilométernyi távolsággal, a közeledésre semmi esély, pedig fizikailag bármikor megérinthetném.
X. sokgyermekes apa. Gondolom az előbbi mozdulatát hosszú gyakorlással tette mára ilyen rutinossá, hogy már oda sem figyel, a gondolkodás nem állította még le sosem ezt a mozdulatot. Ahogy fel sem merült még benne, hogy a mögötte ülő gyermekei most sajátítanak el egy olyan viselkedési formát, amely csak nagyon nehezen törölhető ki a későbbi évek folyamán a megszokásrendszerükből. Nézem őt, és hihetetlen fáradtságot érzek. Most megint kezdjek bele egy bolygóvédő beszédbe? Miért nem természetes dolog ez ugyanúgy, ahogy otthon sem szemeteljük tele a hálószobát? Ez a szoba egy kicsit nagyobb, mondhatni bolygóméretű, de attól még a közvetlen életkörnyezetünket alkotja. A ma kidobott dobozt holnaptól mindennap megcsodálhatom kerékpárról, a többi szemetelő feleslegessé vált használati tárgyával együtt ami őszre elborítja az utak menti területeket. Vannak bizonyos dolgok amelyek meghazudtolják a fizikát. Elgondolkodtak már azon, hogy az autóban magunkkal vitt élelem csomagoló anyagának térfogata fordítottan arányos a benne található élelem térfogatával? (Zéta 1. törvénye) Pedig ez így van! Különben mi lenne a magyarázata annak a jelenségnek, hogy a 1.5 literes pillepalack mindaddig elfér bárhol az autóban, míg üressé nem válik. Attól a pillanattól már hatalmasra dagad, amitől valószínűleg mindenki kényelmetlenül érzi magát az ülésekben, és feszengve várja a felszabadítást, mely során a leggátlástalanabb utas megszabadul a küllemében még mindig másfél literes, de már elviselhetetlen térfogatúként érzékelt palacktól. Az aki képest ilyen direkt módon szennyezni a környezetet, mikor érik meg a szelektív hulladékgyűjtés, a környezettudatos életmód igénylésére. Míg a hatóságok 300 méteres un. "lustasági zónák"-ról beszélnek, (tetszik tudni a magyar ember ennyit hajlandó gyalogolni egy kukáig!), addig tele vagyunk olyan emberekkel, akik még az autóban az otthoni kukáig sem hajlandóak elszállítani a szemetet. Persze nem tudom nem látni, azt a bizonyos trendi típusú szemetelést ami a szemetek jellegéből következik. A leggyakoribb szemetek az útszélén a következők.
X. sokgyermekes apa. Gondolom az előbbi mozdulatát hosszú gyakorlással tette mára ilyen rutinossá, hogy már oda sem figyel, a gondolkodás nem állította még le sosem ezt a mozdulatot. Ahogy fel sem merült még benne, hogy a mögötte ülő gyermekei most sajátítanak el egy olyan viselkedési formát, amely csak nagyon nehezen törölhető ki a későbbi évek folyamán a megszokásrendszerükből. Nézem őt, és hihetetlen fáradtságot érzek. Most megint kezdjek bele egy bolygóvédő beszédbe? Miért nem természetes dolog ez ugyanúgy, ahogy otthon sem szemeteljük tele a hálószobát? Ez a szoba egy kicsit nagyobb, mondhatni bolygóméretű, de attól még a közvetlen életkörnyezetünket alkotja. A ma kidobott dobozt holnaptól mindennap megcsodálhatom kerékpárról, a többi szemetelő feleslegessé vált használati tárgyával együtt ami őszre elborítja az utak menti területeket. Vannak bizonyos dolgok amelyek meghazudtolják a fizikát. Elgondolkodtak már azon, hogy az autóban magunkkal vitt élelem csomagoló anyagának térfogata fordítottan arányos a benne található élelem térfogatával? (Zéta 1. törvénye) Pedig ez így van! Különben mi lenne a magyarázata annak a jelenségnek, hogy a 1.5 literes pillepalack mindaddig elfér bárhol az autóban, míg üressé nem válik. Attól a pillanattól már hatalmasra dagad, amitől valószínűleg mindenki kényelmetlenül érzi magát az ülésekben, és feszengve várja a felszabadítást, mely során a leggátlástalanabb utas megszabadul a küllemében még mindig másfél literes, de már elviselhetetlen térfogatúként érzékelt palacktól. Az aki képest ilyen direkt módon szennyezni a környezetet, mikor érik meg a szelektív hulladékgyűjtés, a környezettudatos életmód igénylésére. Míg a hatóságok 300 méteres un. "lustasági zónák"-ról beszélnek, (tetszik tudni a magyar ember ennyit hajlandó gyalogolni egy kukáig!), addig tele vagyunk olyan emberekkel, akik még az autóban az otthoni kukáig sem hajlandóak elszállítani a szemetet. Persze nem tudom nem látni, azt a bizonyos trendi típusú szemetelést ami a szemetek jellegéből következik. A leggyakoribb szemetek az útszélén a következők.
- Műanyagflakonok, jellemzően a kisebb kiszerelés, amit egy kajához vesz az ember. Szomjúság enyhítése után kihajítva! A legtöbb ilyen ital egyébként alkalmatlan arra, hogy szomjat oltson. De ez senkit nem zavar úgy látszik.
- Sörös, és energiaitalos dobozok. A "pörgős" életmódú, bulizós, semmivel nem törődő csoportoktól ered, szándékosan nem írok fiatalokat, mert épp elég idióta van a saját korosztályomban is, aki ide sorolható. Érdekes módon ezt az alumíniumból készült doboz hegyet senki nem akarja gyűjteni, míg másformában ez az anyag sehol sincs biztonságban a színesfém tolvajoktól.
- A különböző "szemétgeneráló" éttermek csomagoló anyagai. A szemét generálást értsd a dobozokra, flakonokra, szívószálakra, műanyag evőeszközökre, és magára az ételre is. Igen a népszerű gyorsétteremekről van szó. Iszonyatos mennyiségű gyorsmenüs doboz hever egy-egy hétvége után az utak mellett. Persze lehetne őket kötelezni lebomló csomagolásokra, az odajáró sznob, amerikai kultúrával agymosott vásárlóközönség bármit megfizetne gond nélkül, hiszen nekik megéri egy szem sült krumpli, két kiló krumpli árán is, csak "Mekis" legyen.
- A kedvencemet hagytam utoljára, aminek láttán kezdtem kapiskálni a fasizmus lelkivilágát. A szóban forgó agyhalott genetikai selejt, kihozta fáradtságos munkával a nagy szemetes zsákokba összegyűjtött szemetét az útszélére, és az árokban hagyta. A baj nem jár egyedül, mert másnap a szorgalmas útkezelő cég figyelmes sofőre, az útszélének kaszálása közben, két centis darabokra szecskázta, ezzel az összegyűjtés utolsó reményét is elkaszabolta. Legjobb tudomásom szerint, már minden településen szervezetten gyűjtik a szemetet. Miért nem lehetett egyszerűen kirakni az utcára, hogy a kukásautó elvihesse.?Miért nem lehet ezeket az embereket genetikailag szűrni és a tovább tenyésztésből kizárni?
Szegény szerencsétlen planéta! Te aztán kikaptad velünk! Bár tudom, hogy téged különösebben nem érdekel a dolog, hiszen az ember nevű parazita, akit a hátadon hordozol, önpusztításra van berendezkedve. A Te idő léptéked szerint csak néhány perce érkezett, és néhány perc múlva már sehol sem lesz. Nem neked létszükségleted a levegő, a víz, az ózon réteg, több milliárd bolygótársad kitűnően megvan ezek nélkül. Ezek a lételemek csak az embernek fontosak, de ő még nem érett meg arra, hogy éljen egy ilyen kivételes áldással, amit Te jelentesz számára. Túl korán jöttünk, vagy túl lassan fejlődünk, ugyanis hitem szerint az emberiség fejlődését, nem a mai értékmérők szerint kéne megállapítani. Ugyancsak saját hitem szerint szükség lenne egy bolygó szintű "szelíd diktatúrára" mert ez a fajta szabadság, vagy inkább szabadosság mely alapján mindenki minden következmény nélkül bármit megtehet ez zsákutca, amelynek végpontja már nincs is olyan távol tőlünk. Sajnos nem lehet másként változtatni, a dolgokon, mint, hogy a vezető ipari nagyhatalmakat, érdekcsoportokat anyagilag érdekeltté kell tenni abban, hogy környezetbarát technológiák terjedhessenek el. A józan észt, az emberiség ilyen irányú "megvilágosodását" el kell felejteni.
Fiammal utazunk, hajnal van.
"Hova megy ez a rengeteg kamion?"- kérdezi tőlem.
"Árut szállítanak. Az egyik Kínából hoz cipőt, a másik Kínába viszi a cipőhöz szükséges nyersanyagot, közben nálunk bezárják a cipőgyárakat, holott néhány évtizede, még az egész országot képesek voltunk ellátni cipővel." - válaszolom.
Valahogy mindent elfelejtettünk amit az őseink tanítottak nekünk. Többezer tonnás monstrumok szaggatják az aszfaltot naponta, hogy távoli országokból olyan árukat hozzanak, amelyeket minden gond nélkül mi is képesek lennénk előállítani. Én ezt nem értem. A logika teljesen kiveszik az emberiségből? Miért lettünk ilyen szinten kiszolgáltatottjai a civilizációnak? Csak két generációval ezelőtt, még nagyapámék teljesen önellátóak voltak. Természetes közegben éltek. Házaik fából, földből, agyagból épültek. Minden élelmüket maguk termelték vegyszerek, genetikai varázslatok nélkül. Eszközeiket a természet anyagaiból készítették, amelyek olyan gyorsan bomlottak le haláluk után, mint készítőik. 70 évesen még produktívak voltak, az általuk felnevelt generációk, képesek voltak folytatni munkájukat, hiszen beletanultak már gyerekkoruktól. Hol vagyunk ma már ettől! Haszon és siker - két kulcsszó a fogyasztói társadalom etikájának megértéséhez. Bizonyos, hogy a fenntartható fejlődés társadalmának megértéséhez nem ezek fognak elvezetni, s értékmérője sem a fogyasztás lesz, hanem valami más. Szeretet, részvét, mérték, lemondás, hűség, tartósság, türelem, közösség, fegyelem, elfogadás, alázat, fenntarthatóság, béke, nyugalom, egészség...
Lehet, hogy globalizáció ellenes is vagyok?
"Hova megy ez a rengeteg kamion?"- kérdezi tőlem.
"Árut szállítanak. Az egyik Kínából hoz cipőt, a másik Kínába viszi a cipőhöz szükséges nyersanyagot, közben nálunk bezárják a cipőgyárakat, holott néhány évtizede, még az egész országot képesek voltunk ellátni cipővel." - válaszolom.
Valahogy mindent elfelejtettünk amit az őseink tanítottak nekünk. Többezer tonnás monstrumok szaggatják az aszfaltot naponta, hogy távoli országokból olyan árukat hozzanak, amelyeket minden gond nélkül mi is képesek lennénk előállítani. Én ezt nem értem. A logika teljesen kiveszik az emberiségből? Miért lettünk ilyen szinten kiszolgáltatottjai a civilizációnak? Csak két generációval ezelőtt, még nagyapámék teljesen önellátóak voltak. Természetes közegben éltek. Házaik fából, földből, agyagból épültek. Minden élelmüket maguk termelték vegyszerek, genetikai varázslatok nélkül. Eszközeiket a természet anyagaiból készítették, amelyek olyan gyorsan bomlottak le haláluk után, mint készítőik. 70 évesen még produktívak voltak, az általuk felnevelt generációk, képesek voltak folytatni munkájukat, hiszen beletanultak már gyerekkoruktól. Hol vagyunk ma már ettől! Haszon és siker - két kulcsszó a fogyasztói társadalom etikájának megértéséhez. Bizonyos, hogy a fenntartható fejlődés társadalmának megértéséhez nem ezek fognak elvezetni, s értékmérője sem a fogyasztás lesz, hanem valami más. Szeretet, részvét, mérték, lemondás, hűség, tartósság, türelem, közösség, fegyelem, elfogadás, alázat, fenntarthatóság, béke, nyugalom, egészség...
Lehet, hogy globalizáció ellenes is vagyok?
