Ubuntu 9.04

Bizonyára nem én vagyok az egyetlen aki utálja a Windowst.
Nos, örömmel jelentem van élet a win után is. Ezért javasolnám, mindenkinek aki belefáradt, az állandó újratelepítésekbe, és küzdelmekbe a vírusokkal, férgekkel, és magával a Microsoft agyament dolgaival szemben, hogy próbálkozzon meg a szerintem eddigi leginkább felhasználó barátabb Linux operációs rendszerrel. A neve Ubuntu. Fél éves rendszerességgel adnak újabb kiadásokat. Április 23-án érkezik a következő logikusan 9.04 (2009. április) számú disztribúció.
Én két éve használom rendszeresen, ez az alapértelmezett oprendszer ami indul a gép indításakor. Természetesen nem kell a windowst azonnal mellőzni, az Ubuntu jól megfér egy gépen vele, a telepítésekor egy bootmenedzsert is felrak, és az indításkor kiválaszthatjuk, hogy melyik operációs rendszerrel szeretnénk dolgozni(dual-boot rendszer). Nálam ez úgy történt, hogy néhány hét múlva azt vettem észre, hogy már nem is tudom mikor indítottam utoljára windowst. Persze más mint a win, de nagyon hamar megtanulható. A két év alatt hiba nélkül futott, nem fagyott, nem dagadt a mérete sokszorosára, és nem lassult le idegtépő sebességre. Mindezt a vele együtt telepített win-re sajnos nem mondhatom el. Még egy fontos különbség. Az Ubuntu mint minden nyílt forrású szoftver, teljesen ingyenes, szabadon letölthető, telepíthető, és terjeszthető. Irodai csomagja az Open Office kezeli a MS-os programok fájljait, .doc, .xls, .pst, tehát ez miatt sem aggódni. Aki már egyébként is Firefox böngészőt, Thunderbird levelezőt, Gimp képszerkesztőt, Pidgin csevegő klienst, használ ezeket itt is megtalálhatja, ezenkívül a mindennapi munkához több ezer program közül válogathatunk és ezeket grafikus felületen, egy csomagkezelő alkalmazással egyszerűen hozzáadhatjuk, "feltelepíthetjük" gépünkre. A parancssoros kezelés ami régen a legnagyobb félelmet okozta a linux-szal szemben, már teljes egészében mellőzhető. Persze a profik ma is kedvelik és használják, sőt vannak dolgok melyeket ezen a módon könnyebb megoldani, de egy átlag felhasználó elboldogul nélküle is. Persze nem muszáj váltani ha elégedett vagy a mostani rendszereddel. Ha van egy Windowsod, miért használj Linuxot?
Ha van egy jogtiszta, megvásárolt Microsoft operációs rendszered, amely megfelel a céljaidnak és emellett még kellőképpen gyors is, nem félsz a spyware-ektől, nem tartasz a vírusoktól, nem zavar, hogy az ezektől védő alkalmazások foglalják a géped erőforrásait, nem szokott lefagyni sem a rendszered, akár egy alaplapi videókártyával is fantasztikus asztali effekteket tudsz előcsalogatni, több ezer "skin" (téma, ablakkeret, ikonok, gombok, stb) közül válogathatsz, ... van még, de ha ezek nálad mind-mind rendben vannak, akkor nyugodtan használd a Windows-t.
Ha mégis elgondolkodsz ezeken a kérdéseken és még azt is hozzáteszed, hogy szinte bármilyen alkalmazást egyszerűen, ingyen, jogtisztán tudsz telepíteni a Linuxban, akkor lehet, hogy úgy döntesz, mégiscsak megtartod ezt a most megismert, már nem is annyira furcsa, Ubuntu nevű operációs rendszert.

Ha ez így van, jól választottál.

Azonban nagyon lényeges, hogy nem szabad semmit erőltetni. Amíg nem találsz alternatívát az eddig használt, esetleg speciális Windowsos alkalmazásaidra, hagyd meg nyugodtan az XP-det, Vistádat, vagy ami éppen van. Telepítsd az Ubuntut ún. dual-boot rendszerben, azaz a gép indulásakor eldöntheted, melyik operációs rendszert akarod éppen használni.

Valamint a legfontosabb amit meg kell érteni: A Linux nem windows!

Ha elakadsz, a kezdetben lehet, hogy rögösnek tűnő úton, kérj segítséget az Ubuntu közösségtől!
Attól a közösségtől, amelynek már te is a tagja vagy!

És ne feledd az Ubuntu nem csak egy operációs rendszer. Az Ubuntu egy filozófia.
Íme egy részlet az Ubuntu névjegyéből:
Az Ubuntu alapelv közelítő fordítása "emberség mások felé". Egy másik fordítás lehet: "hit az összetartozás emberiséget átfogó univerzális kötelékében"

"Az ubuntu szellemében cselekvő ember nyitott és segítőkész, másokkal szemben pozitív, a többiek képességeit és lehetőségeit nem érzi fenyegetésnek, megfelelően magabiztos mivel tudja, hogy egy nagyobb egész része. Megalázónak érzi, ha másokat megszégyenítve, megalázva, megkínozva vagy elnyomva lát."

"Álmodtam egy világot magamnak..."

Reggel 5 óra. Évek óta ilyenkor ébredek. Valahogy megérzem ezt az időpontot. Az ablakokat eltakaró zsalugáterek közt beszivárgó fény, és az alvásközben is hallott zajok biztosan jelzik minden hajnalban ennek az időpontnak az eljövetelét. Kinyitom szemem, és végiggondolom mai teendőimet, aztán a már ezerszer megtett mozdulatokkal felkelek, öltözködöm. Családom még az igazak álmát alussza. Kinyitom az egész éjjel becsukott, zár nélküli bejárati ajtót és kimegyek az udvarra, magamba szívom a hajnal kissé még csípős levegőjét. Szeretem ezeket a reggeleket. Minden sietség nélkül, de tempósan végzem a munkám, azt a munkát, amit őseim is végeztek. Igen földműves vagyok, ha úgy jobban tetszik paraszt. Ennek a szónak manapság semmi pejoratív értelme nincs. Becsületes kétkezi munkát jelent. A szorgalmas paraszt generációról -generációra fejleszti birtokát, okosan sáfárkodva lehetőségeivel és energiáival. Feleségem méltósággal végzi a ház ráeső munkáit. Nem értené, ha mosogatni akarnék, mint ahogy én is értetlenül állnék, ha ő szeretne fát hasogatni a kandallóhoz. A munka nemek, és korok szerint is elkülönül. Egy parasztgazdaságban a legkisebb gyereknek is feladata van. Így tanulja meg, hogy az élelem nem az asztalon terem, hanem megdolgozunk érte. Ahogy felnövekszik fokról-fokra sajátítja el a gazdaságban szükséges összes munkafázis fogásait, fortélyait, és büszke lesz erre a tudásra, és ő ugyanígy adja tovább majd gyermekeinek, az én majdani unokáimnak. Az állatok, a földek mindig elegendő biztonságot nyújtanak a család megélhetéséhez. "Környezetbarát" házam van, mindent, ami körülvesz fából, agyagból, és földből készítettek. Csak a legszükségesebb esetben tartalmaz fémet egy eszköz. Nyugalommal tölt el a tudat, hogy megvan a helyem a világban. Ebben a világban nem kerülhetek hátrányba bűnözőkkel szemben, hiszen a törvény a tisztességes embereket védi, míg a tolvajnak levágják a kezét. A nevem becsületéhez nem férhet kétség. Nem kellenek bonyolult szerződések, ügyvédi ellenjegyzések, hiszen az adott szavam megtartását, csak a saját halálom akadályozhatja meg. A falu határaiban lévő földeknél csak ritkán utazunk messzebbre, de nem is vágyunk máshova, hiszen minden amire szükségünk van, itt van. Itt él a családom, a rokonaim, a barátaim, itt mindenki tudja ki vagyok, és ugyanazon a nyelven szól hozzám, amelyen én is beszélek. Évente néhány alkalommal megyek csak távolabb a vásárok idején, hogy beszerezzük az időközben elhasználódott eszközöket, szerszámokat. Persze kevés az ilyen dolog, hiszen a mesteremberek kínosan ügyelnek termékeik megbízhatóságára, így ezek némelyike generációkat képes túlélni. Van néhány szerszámunk amelyeket, még dédapám hagyott ránk örökül, és amikor ezekkel dolgozom, érzem az ő szellemét, mintha vezetné a munka során a kezem. Szép ez a világ. Mindent tartalmaz amire szükségünk van. Hiszen a nap érleli a gabonát, az erdőben lévő fa melegít minket egész télen. A kútban friss, tiszta víz van. Minden hulladékunk "bio", lebomlik magától. Ez idő tájt még nincsenek természetellenes mű-anyagok. Nincs szükségem autóra, hiszen ami távolabb van egy napi járásnál, az már nem is érdekel. A kertben termelt növényeink, nem tartalmaznak kemikáliákat, ezzel ellentétben rengeteg vitamint, nyomelemet, kapunk belőlük, ami a gyerekek egészséges fejlődéséhez, és a felnőttek egészségéhez, munkabírásához nélkülözhetetlen. Egész nap mozgásban vagyunk. Minden nap szorgos munkával telik, de csak a bioritmusunk által diktált keretek közt. Véletlenül sem hosszabbítjuk meg több órával a sötét órákat naponta, sem szórakozás sem munka céljából. Nem ismerünk alvászavart, depressziót, allergiát, streszt. Nem akarunk világkörüli utazást, a szükségesnél ötször nagyobb házat, nem akarunk az utakon egy óra alatt a fővárosba érni. Sokan a halálos ágyunkon látunk először és legtöbbször utoljára orvost. A saját ágyunkban halunk meg, a kezünket a családtagok fogják, akiknek erre van idejük. Mert szakítanak rá, mert tudják ez fontos, fontosabb mindennél. S ahogy jöttünk elmegyünk, visszatérünk a földbe, és az élet megy tovább. De amíg itt vagyunk létezésünk minden percének értelme van. Hihetetlen szerencsének érzem, hogy megszülethettem erre a gyönyörű világra. Minden reggel úgy érzem, a nap csak nekem süt, a madarak csak nekem énekelnek, és nincs miért szomorkodnom, hiszen mindenem megvan, ami ahhoz kell, hogy boldog legyek. Míg mindezt elgondolom, lecsutakolom a két gyönyörű lovamat, kifelé jövet megsimogatom a hűséges házörzőnket, aki kutya létére, szinte családtagoknak kijáró kiváltságokat élvez. A hajnali csendben a határból idehallatszik ahogy a csengő csilingel a birkanyájat vezető szamár nyakában. Olyan ismerős ez a hang! Talán nagyon is! És olyan furcsa, mintha nem így szólna egy csengettyű! Mégis mintha már ezerszer hallottam volna....
Hirtelen felébredek. Rutinos mozdulattal nyúlok a mobiltelefonomért, és a sötétben egyetlen mozdulattal találom meg azt a gombot, amivel az ébresztő csengőhangot elnémíthatom. Ugyanezzel a mozdulattal már fel is ülök az ágyban. A szokásos reggeli rutin. Ugyanezekben a percekben tőlem 15 km-nyire a munkahelyemen, egy számítógép parancssorozatokat generál , és továbbít az interfész felé, melynek hatására az óriási berendezés életre kel. Gázégőfejek gyulladnak be, ventilátorok indulnak, és elkezdődik a gép felfűtése a műszakra, hogy mire mi beérünk, már minden készen álljon a munkára. Ez a dolga, hisz így programoztam előző nap.
A fejem fölött a falon piros digitális számjegyek mutatják az időt 5:00. A tévedhetetlenül pontos időt egy sok száz kilométerre lévő atomóra táplálja, és rádióhullámokon jut a házba a jel. Innentől 15 percem van, hogy elinduljak a munkába. Hát gyerünk. Gépiesen öltözködöm, melegítem a mikróban a teámat, közben még mindig az álmom jár az eszemben. Valamit nagyon elrontottunk. Mára mindent uralni akarunk. A bolygót, az időt, betegségeket, a világűrt, mindent. De még magunkat sem vagyunk képesek. Vágyaink rég túlnőttek lehetőségeinken. Ezeket a vágyakat legtöbbször nem is mi találjuk ki, hanem készen pumpálja belénk a környezet. Közben elmegyünk a hétköznapi csodák mellett. Ugyan kit érdekel az ezerszínű égbolt egy őszi estén, észre sem veszed, mert Ibizán kell nyaralni, mert az a valami. Amikor ez nem sikerül frusztrált leszel. Napod 90%-át felesleges, értelmetlen dolgokkal töltöd, különböző cégek különböző beosztásaiban. Mint alkalmazott vagy inkább mint rabszolga. Nevetséges bérekért dolgoztatnak, ami csak annyira elég, hogy éppen nem halsz éhen. Persze Te igyekszel, kertet ásol, zenélsz, programokat írsz, Hollandiában paradicsomot szüretelsz, mégsem lesz elég a pénzed. Olyan leszel mint egy zombi. Már nincsenek normális emberi kapcsolataid, szerelemről csak ábrándozol, mert sem megfelelő alany, sem elegendő idő nincs ilyen dolgokra. Közben elkészülök, bezárom magam után a hét ponton záródó bejárati ajtót, és csak reménykedem abban, hogy a házban lévőket ez a "márkás" nyílászáró elégséges mértékben védi azoktól, akik már régen nem emberek, akiknek az agyában már nyomokban sincsenek gátlások, és csak a pillanatnak élnek, és a pénz, alkohol, vagy kábítószer rabságában vergődnek. Elfordítom a slusszkulcsot, a motor járni kezd, és közben arra gondolok, hogy ismét több kiló mérges gázt párologtatok el a környezetben, amit aztán én is - mint mindenki - belélegzek. Valamit nagyon elrontottunk, pedig addig a korszakig, amiről álmodtam jó volt az irány. A legszörnyűbb az, hogy természetesnek vesszük, ezt a torz világot körülöttünk, ami minden valódi emberi értéket negál, és alapfogalmakat magyaráz félre, illetve mos egybe. Mikor beérek a munkahelyemre ingert érzek, hogy megforduljak, hazamenjek, belefúrjam magam az ágyba, és visszaálmodjam magam egy nyugodt, békés, emberi világba.