Hanglemente

Itthon vagyok. Tegnap délután érkeztem. Orvosom a kezdetben keddi, majd a műtét után gondolt hétfői időpontot szombaton már indokolatlannak érezte a sebem rekord gyorsaságú gyógyulása láttán. Itthon minden egyszerűbb. Az idő nem ólomlábakon jár, a másodpercmutató vidáman szalad körbe az óra számlapján, és villámgyorsan változnak a percek múlttá. Az első fázis ezzel nagy vonalakban lezajlott, a következő útelágazást egy szövettani eredmény hozza el számomra. A negatív eredmény jelenti, a gyors visszatérést régi életembe a pozitívról most inkább ne is beszéljünk. A hangom még csak beszédre alkalmas alapfokon, de bízunk abban, hogy ahogy múlnak a napok egyre inkább visszatérnek a hangok a torkomba, és előbb-utóbb ismét képes leszek énekelni is.

Minden egészséges embernek el kéne tölteni egy kórházi osztályon néha néhány napot. Mert a hétköznapokban nem vagyunk tudatában annak a hihetetlen szerencsének amit az egészségünk jelent. Az egészséges ember gyakorlatilag csak egy ugyanolyan nem létező állapot, mint az a bizonyos állatorvosi ló, ami minden létező fajtája által birtokolható betegséggel rendelkezik. Egy alapos kivizsgálás 40 felett már mindenkiről képes kimutatni kisebb-nagyobb elváltozásokat, eltéréseket az ideális, illetve a tudomány mai állása szerint ideális állapothoz képest. A diagnosztikai eljárások finomodásával, és a páciens korának előrehaladtával ez még inkább igazzá válik. Az orvosok által felfedezett és kezelésbe vett problémák többsége valószínűleg nagyon sokáig nem okozna problémát a "betegnek" mégis futószalagon végzik ezek gyógykezelését, nem egyszer többet ártva mint használva. Az egészség fogalma tulajdonképpen nem a  test hibátlan  állapotát takarja ma már, hanem azt, hogy az adott embernél eddigi élete során még nem fedeztek fel semmi gyógyításra szoruló elváltozást. Ez már nagyon más, mint valóban egészségesnek lenni. Hippolyte Taine aki egy francia irodalmi ember volt, és nem orvos,  az egészséget accident heureux-nek nevezi, ami körülbelül szerencsés balesetet jelent. Az, hogy valaki meddig képes egyensúlyban maradni ebben a világban, és mikor billen el más irányba a vak véletlenen múlik. Ugyanúgy ahogy egy szerencsétlen baleset előre kiszámíthatatlan, és bármit papolnak az egészséggyógyászok  életmódról, környezetszennyezésről, génekről és prevenciókról, az egészség is csak a szerencsén múlik. A szervezetet befolyásoló komponensek összessége egy olyan kaotikus kombinációban áll össze, ahol a valószínűségszámítás csődöt mond és helyét inkább a nonlineáris egyenletek veszik át, melyeket a káosz elméletben hívők használnak. Különben hogy lehetnének néhány éves rákos gyermekek, és kilencvenéves jól funkcionáló öregek egyszerre a világon? Az orvostudományunknak köszönhetően az emberiség evolúciója leállt. Ennek a következménye, hogy zsúfolásig vannak a kórházak, és egy ördögi körré áll össze az egészségügy, mely során minél több embert mentünk meg, annál több ember válik beteggé. Most én is egy ilyen megmentett beteggé váltam, aki ettől a pillanattól egy állandó terhelésként jelentkezik a rendszerben. Persze ez izgat a legkevésbé, hiszen ugyanolyan önző vagyok, mint bárki más, és a saját életem mentése elsődleges fontossággal bír számomra. 

Tanulság mindig van, most is. Az egyik tanulság az, hogy nem kell változtatnom semmin. Eddigi életmódom, melynek  a jelenlegi kondícióm is következménye, egészen biztosan helyes út számomra.  A kerékpározás a kortársaimnál jobb állapotban tart, és ez egy ilyen műtét során élet-halál kérdés. A gyors felépülés, egy betegség leküzdése, csak jó általános kiindulási állapotból  kecsegtet sikerrel. Ez volt az első kézzelfogható bizonyítéka, hogy a letekert sok ezer kilométer nem volt hiábavaló. A másik tanulság, hogy nem kell változtatnom a magatartásomon amellyel a többi ember felé fordulok. A rengeteg levél, sms, komment, számomra azt jelzi, hogy rengetegen szeretnek, és aggódnak értem, és ez már több, mint amit sok ember élete során remélhet a sorstól. Ezúton is köszönöm mindenkinek, aki ezeken a napokon gondolt rám, lélekben velem volt, egészen biztos vagyok abban, hogy a jó erők ilyen mértékű egy irányba fordulása nélkül én ma még nem lehetnék itthon. Tisztában vagyok azzal is, hogy az orvos, csak az egyik eszköz, de meggyógyulni csak mi tudunk egyedül. Ehhez kell egy kis alázat a világgal szemben, hogy elfogadjuk azt a nyomorúságosan kiszolgáltatott helyzetünket a Földön, amit az emberi lét jelent. Ez talán a legfontosabb orvosság bajainkra, ez a csipetnyi alázat, amit naponta gyógyszerként adagolni kell magunknak, még ha az ízét oly keserűnek is érezzük néha.

See you later

Már évek óta énekelem ezt a dalt, de csak most kapott értelmet számomra szövege. Ma minden amit tettem, magán hordozta a jövő bizonytalanságát. 

Mindenről úgy éreztem, hogy lehet, hogy ez az utolsó alkalom. Voltatok már így?

"Közeli helyeken, dombokon, hegyeken,
kibelezett kőbányák üregében.
Közeli helyeken, dombokon, hegyeken,
Most is visszhangzik a léptem.
Itt ül az idő a nyakamon,
Kifogy az út a lábam alól.
Akkor is megyek, ha nem akarok!
Ha nem kísér senki utamon.
Arcom mossa eső és szárítja a szél.
Az ember mindig jobbat remél.
Porból lettem s porrá leszek,
Félek, hogy a ködbe veszek."                 /Bikini - Közeli helyeken/

Köszönöm minden olvasómnak az eddigi figyelmet. Sok kellemes pillanatot kaptam tőletek, a kommentjeitekből áradó szeretetért nem lehetek eléggé hálás, és ezek nélkül nem is lettem volna képes megírni a következő bejegyzéseket.

Most egy kis szünet jön.

Holnaptól néhány napra elnémulok, de remélhetőleg nemsokára ismét itthon leszek, és újra írhatom a blogot, valamint tovább élhetem eddigi életem.

Hatalmas túraterveim vannak még térképre rajzolva, melyeket szeretnék végigjárni, megélni, és itt megosztani. Ehhez nem kéne más csak egy kis ima, és némi szerencse.

A műtét 27-én lesz gondoljatok rám, ha tehetitek. 

See you later.

Üdvözlet!

Légy üdvözölve kis ember közöttünk. A Naprendszer egyetlen számunkra élhető bolygójára kerültél. Ez a hely maga a csoda, ha mégsem ilyennek fogod látni az nem a bolygó hibája, hanem a rajta élősködő humanoidoké. Az a nagy sárga valami a központi csillagunk Napnak hívják, és az idők kezdete óta ontja ránk a fényét és melegét, és valószínűleg még akkor is ilyen lesz, mikor mi már régen nem leszünk a Földön. A bolygó (majd tapasztalni fogod) tele van szebbnél-szebb és félelmetesnél-félelmetesebb hellyel és emberrel. Most, hogy már Te is itt vagy velünk új lehetőségek nyílnak számunkra. Régóta várunk Rád, hiszen Te és a generációd lesz az, aki a végső döntéseket nem odázhatja tovább. Döntenie kell és ezek a döntések nem kevesebbet fognak determinálni, mint az emberiség jövőjét. Hiszen nem a planétánk van veszélyben, hanem mi emberek. A bolygó az utolsó nyomainkat is eltünteti néhány évezreden belül. Félni valónk csak nekünk van. Sok dolgot csináltunk rosszul az elmúlt években, főként az utolsó ötven év során. Szuicid módon mérgeztük meg a környezetünket, és túlnépesedéssel tettük lehetetlenné a továbbélést, a politikai és üzleti élet hihetetlenül megbonyolít mindent, és ma már a banánért felnyúló ősember mozdulatát egy bonyolult  logisztikai rendszer képes csak helyettesíteni.  Érdekes időszakban érkeztél. Igaz, minden eddigi kornak, volt valami érdekessége. Sokat várunk Tőled, és társaidtól. Rendbe kell tennetek a teljes ökoszisztémát, meg kell oldanotok az elöregedő államok nyomorát, fel kell fedeznetek a jövő energiaforrásait, át kell alakítanotok a mai harácsoló, eltorzult emberek gondolkodását, mert azt már mi is látjuk, hogy így nem mehet tovább sokáig. Remélem a Te generációd már nem lóerőben, megawattban, és euróban méri az élet értékét. A tennivalók listája szinte végtelen, és kérlek ne kérdezd, hogy miért nem tettünk eddig szinte semmit ezekben az ügyekben! Nem tudok válaszolni, nincs mentségünk a passzivitásunkra, amellyel hagytuk, hogy mindenféle felsőbb hatalmak nyájként tereljenek bennünket, és kívülről keltsenek bennünk magától soha fel nem merülő igényeket. A fogyasztói társadalom egy tévút, már tudjuk. Voltunk néhányan akik a magunk korlátozott eszközeivel megpróbáltunk ellenállni, szembeszállni az árral, de ez néhány embernek nem sikerülhet. Egységes cselekedetek kellenek, és egy közös akarat, egy kritikus tömeg, amit az sem baj ha a félelem táplál. Mértékletesség nélkül nincs jövőnk. Sok lesz a probléma az elkövetkezendő száz évben. Mégis számodra ez egy kicsit könnyebb lesz, mint másoknak. Szerencsédre a bolygó egyik olyan területére születtél, ahol ritkák a természeti katasztrófák, és az a család ahova érkeztél az első időkben körbevesz majd, mint egy puha fészek, és nagyon sokáig a világ valódi rútsága és kegyetlensége nem fog elérni hozzád. Kívánom Neked, hogy találd meg azokat az utakat, amelyeken járva a saját életed, és a világon élő minden ember élete jobbra fordulhat. Részemről én ebben annyit segíthetek, hogy a közös éveinkben mindig nyitva lesz számodra a szívem, és a házam ajtaja, és mindig lesz arra időm ígérem, hogy meghallgassalak. Van néhány gondolatom, amit feltétlenül szeretnék Veled megosztani. Ezek nem nagy dolgok, csak apró útjelzések, amelyek segítségével néha könnyebb lesz eligazodnod a világ útvesztőiben. Olyan már bejárt zsákutcák, amelyekről bebizonyosodott, hogy nem vezetnek sehova, így Neked már nem kell bejárnod ezeket. De ez még emberi időben mérve is messze van. 

Most még egyszerű az életed, csak néhány igényed kielégítését várod tőlünk. Közben az idő halad az értelmetlen hangok szavakká állnak majd össze az agyadban, és később a szavak kommunikációvá. Csak néhány év, és képes leszel elolvasni ezt a bejegyzést is, amit azon a napon írtam amikor megszülettél. Az arcokhoz nevek, és érzelmek társulnak, és megismered a körülötted élőket először csak néhány majd egyre több embert. Megismersz majd engem is, a kicsit furcsa bajuszos nagybácsit, aki a világot járja a még nálánál is furcsább bicajaival. Ma Te is egy nagy útnak az elején állsz. Izgalmas, ám nem könnyű túra lesz. Bejárod az utat, amely teljesen más lesz mint a többi 6,5 milliárd emberé, egyedi történet és megismételhetetlen. A túrának nincs végcélja, maga a bejárás a cél. Tanulsz, felnőtté válsz, szerelmes leszel, és utódaid születnek.  Pontosan ötven éves leszel 2061-ben mikor láthatod azt  a  Halley-üstököst, amit én húsz évesen láttam. Ezt mindketten csak egyszer élhetjük át.  Ma még  hihetetlen de előbb-utóbb Te is megöregszel, igaz a naptár addigra már 2080-at fog mutatni. Érdekes, talán vigasztaló, talán elkeserítő  lenne most látnom, ezt az időszakot, hogy vajon mennyiben sikerül erre az időre megváltoznia az emberiségnek. Egyáltalán képesek vagyunk  ilyen szintű változásra, vagy a génjeinkbe kódolt a kipusztulás? Kicsit irigyellek most Téged, aki erről még mit sem tudsz, és csak egyszerűen szívod magadba a Föld energiáit, lélegzed be az oxigént, és az anyatej tökéletes összetételének kémiai védelmében, puha, meleg kuckóban álmodsz békésen. Álmodj szépet kis ember, pihenj, mert a jövőd már elkezdődött, és sok a tennivaló. Aludj csak Attila!

Gratulálok kishúgomnak, és sógoromnak a gyönyörű kisfiú megszületéséhez!