Mozgásaim színhelye:

Mozgásaim színhelye:

2011. március 26., szombat

Zöld Szedres

Vannak jó szándékú dolgok is a világon. 
Amikor egy kis csoport nem önös érdekből, nem anyagi megfontolásból, és nem a saját élvezetére tesz valamit. Ma délelőtt részt vettem egy ilyen eseményen, igaz csak először, pedig ez már az ötödik alkalom volt. A rendezvény neve Zöld Szedres. Nem nagy dologról van szó, egyszerűen csak arról, hogy egy meghirdetett szombati napon a lakosság önkéntesei a helyi zöld ifjúsági csoport koordinálásával szisztematikusan megtisztítja Szedres különböző részeit.  Az előző években eddig összesen több mint ezer zsák szeméttől szabadították meg a falu bevezető útjait, és a változás már látható. Nem azt mondom, hogy sehol sincs szemét, hiszen az átmenő forgalom, főként a 63-as út utazói, folyamatosan generálja újra, mégis ezek az akciók olyan mértékben gyérítik a szemét mennyiségét, ami már érzékelhető pozitív változásnak. A munkában az egész kicsiktől a nyugdíjas korosztályig minden korcsoport képviselteti magát, és szerencsére a lelkesedés nem hagy alább az évek múltával, hanem egyre többen jönnek. Pontos adatokat még nem tudok, de a jelenléti íven  mi voltunk a 77-78-79-es sorszámúak. Becsléseim szerint 100 és 120 közötti lehetett Közben kiderült, több mint 130 volt a résztvevők létszáma. Négy csoportra osztottak minket, mi a Bezerédj temető környékét kaptuk, ahol mindenféle "kincset" leltünk a rossz tévétől, a többtonnányi betontörmelék lerakatig, de a kedvencem volt a félig elégett dinnyeföldről származó talajtakaró fólia. Négy óra az évből, nem nagy ár azért, hogy egy élhetőbb mikrokörnyezetben élhessünk. Persze vannak reménytelen lakói a településnek, de ők sem élnek örökké szerencsére. A következő generáció képviselői pedig velem együtt hordták a szemetet ma egész délelőtt. Valószínűleg ez a legnagyobb erénye a rendezvénynek, mert úgy gondolom azok a gyerekek, akik ma végig dolgozták a fél napjukat, és csak ezért felkeltek ma korábban, egy iskolai tanítás mentes napon, biztosan nem fognak eldobni többé közterületen szemetet, és felnőtté válva sem fog eszükbe jutni, hogy az építési törmeléküktől a falu melletti zöld területeken szabaduljanak meg. Persze mint minden emberi közösség ez a kis munkacsoport sem működött tökéletesen, hiszen itt is ugyanúgy, mint a felnőtt világban megtalálhatóak a munkához különböző módon viszonyuló egyedek. Mégis kis noszogatással - hiszen a gyerekek igazságérzete nagyon erős - sikerült egymást is közel azonos mennyiségű munkára bírni. Nincs is ezzel semmi baj, nem vagyunk egyformák, nem is kell, hogy azok legyünk. Ma elég volt annyi is, hogy egyöntetűen úgy gondoltuk, hogy feláldozzuk a szabadidőnket, és megtisztítunk néhány négyzetméternyi területet a szeméttől. Nem mellesleg én évtizedek óta nem jártam ebben a temetőben, így nekem ez is külön élmény volt, és örültem annak, hogy végre megfelelő állapotban vannak annak az embernek és családjának sírjai, aki nélkül ma nem lenne Szedres. Az egyik sír különösen tetszett, ami a kő felirata szerint a gróf hű szolgálójáé volt, mintha csak most is szolgálná urát a halál után, egy lépéssel a tekintetes úr mögött, a háttérben, de bármelyik pillanatban szolgálatra készen. Bezerédj István sok vonatkozásban megelőzte korát, mai politikusaink rengeteget tanulhatnának tőle. Talán az övé volt az utolsó politikusi generáció, amely még valóban a közt szolgálta nevéhez méltón (a miniszter szó a latin minister szóból ered, amelynek eredeti jelentése szolga), és saját vagyonát vitte a közösbe, mint tudjuk ma ennek éppen fordítottja zajlik, már nagyon régóta. Bezerédj humanitárius gondolkodása,  küzdelme a közteherviselésért, saját pénzen alapított szedresi óvodája, ahogy saját magát adózásra kötelezte példaértékű lehet még ma is. Egy kicsit látom a párhuzamot a mai zöld gondolkodású szedresiek kicsiny csoportja, akik korukat megelőzve küzdenek a környezetszennyezés ellen, és az egykori földesúr országjobbító törekvései között. Persze volumenében a miénk nem ilyen nagy dolog, mégis valami jó, valami önzetlen, valami emberi. Az lenne a szép, ha a következő ilyen szombaton, minden házból eljönne legalább egy ember, és háromszázan gyűjtenénk a szemetet, de erre még várni kell. A környezet tudatosság egy érési folyamat, olyan mint a csecsemőknél a szobatisztaság. Van akinek ez már nagyon korán létrejön, van akinek soha, de a többség előbb-utóbb megérik, és képes lesz megfelelő higiéniát tartani maga körül. Türelmesnek kell lenni velük, hiszen az osztrákok sem egyik pillanatról a másikra érték el a mai környezetbarát életmódjukat. Ehhez fejben kell változni, és azt már a történelemből tudjuk, hogy lényegesen könnyebb egy piramist felépíteni kézi erővel, mindössze néhány ezer emberrel, mint ugyanezeknek az embereknek átalakítani a világszemléletét, és az évszázados berögzült negatív szokásait. De a dolgok változnak folyamatosan, és a mai néhány tucatnyi helyesen gondolkodó, ha nem is kerül többségbe a későbbiekben, de elérhet egy olyan kritikus tömeget, amikor már mindenhol ott lesznek, az utcán, a munkahelyeken, és az országházban. Én hiszek abban, hogy a mai lelkesen dolgozó gyerekek, már nem követik el elődeik hibáit újra és újra, és nem azért nem szemetel mert büntetik, hanem azért, mert ez egyet jelent majd a primitívséggel. De eddig még sok idő telik el, és sok Zöld Szedres rendezvény. Az irány jó, ehhez kétség sem férhet, én részemről ha tehetem a következő alkalmakon is részt fogok venni.
Köszönet a résztvevőknek, és a szervezőknek ezért a szép délelőttért.
Vannak jó szándékú dolgok is a világon.

2011. március 25., péntek

Öt hónap szünet után az első száz km

Ezt nem szeretem a bicajozásban. Minden tavasz elején egy tohonya, elhízott testet kell a rendszeres mozgásra visszaszoktatni, nem kis kínok árán. Valamit ki kéne találnom a télre is, igaz az előző években futni szoktam, de hát az idén a műtét sok régi szokásomat átalakította, és akkor még a gondolkozásomról nem is beszéltünk. Most kicsit úgy vagyok, mint az állítólag igaz történetben szereplő úri hölgy, akitől Mozart megkérdezte, miután meghallgatta a játékát, hogy: "Mióta hegedül Ön kisasszony?  Tíz éve mester-válaszolt a nő. Mind a tízet letagadhatná- mondta erre a muzsikus." :) Úgy érzem most én is letagadhatnám az összes nagy túrámat és az utóbbi tíz év összes megtett kilométerét. Az a helyzet, hogy már bringázgattam én az elmúlt hetekben, de csak szép lassan fokozatosan terhelve magam, de türelmetlen az ember, és nem tudja komolyan venni a távolságokat, ha azokat már többször is könnyedén megtette korábban. Ma a műszak után gondoltam egyet, és Baja irányába kanyarodtam ez egy kb. 100 km-es kör hazáig, de már reggel is mentem tizenötöt. Odafelé vidáman hajtottam, igaz a szél is segített, de a Bajai hídnál már éreztem magamon, hogy a visszaút nem lesz ilyen egyszerű, már fájtak a lábizmaim, de innen már nincs visszaút, hiszen haza kell jutni. Szembefordultam a széllel és elkezdtem a hazafelé utat. Nem szokásom két órán belül megállni, de most a szekszárdi hídnál muszáj volt beiktatni egy pihenőt. Innentől már nagyon gyötrelmes volt, energiáim elfogytak, a szél csak nem akart elállni, ilyenkor az ember már olyan mint egy zombi, csak teker és próbál nem gondolni arra, hogy még egy órát kell hazáig hajtani. Fiam bélféreg állapotnak hívja ezt az érzést. De minden út elfogy egyszer, és már erősen sötétedett, mikor az utcánkba fordultam. Tanulság nincs. Szinte minden évkezdésnél van egy hasonló élményem, amikor túl vállalom magam, és most még az is volt, hogy az utóbbi öt év legrosszabb kondíciójában vagyok. Jövő héten már minden nap két keréken megyek dolgozni, az napi 30 km, és majd szép lassan visszatér a nyárra a régi formám is, vagy legalábbis remélem. Most csupa ilyen várakozásaim vannak. Ugyanígy várom az énekhangom regenerálódását is. Az örömhír az, hogy már most is képes vagyok énekelni, csak a régi hangterjedelmem két legfelső hangja hiányzik, de az valószínűleg a seb teljes gyógyulásáig még várat magára.

A következő képet hazafelé fotóztam, Vajon melyik repülőnek volt elsőbbsége ebben a kereszteződésben? Vagy csak totóznak a pilóták, és behúztak egy ikszet? :)

2011. március 15., kedd

Odúk a fán

Tegnapi délelőttöm teljes egészében felemésztette két madárodú elkészítése. A fene gondolta volna, hogy ez ekkora munka lesz. Ha figyelembe veszem, hogy egy ilyen odú nagyjából 2000 Ft/db+ postaköltség, nem biztos hogy megéri ennyit dolgozni vele. Mégis most már nagyon örülök, hogy elkészítettem őket, és valószínűleg, újabbakat is fogok még gyártani. Ugyanis ezt mégis csak én találtam ki, és a két kezemmel gyártottam, továbbá meggyőződésem, hogy sokkal jobbak is mint a "gyáriak".
A két odú ún. A és B típusok, melyek a következő madarak fészkelési igényeire felelnek meg. Barátcinege(A), kék cinege (A), széncinege(B), nyaktekercs(B), házi és mezei veréb(B), csuszka(B). Létezik még C és D típusú odú is melyek további hét madárfajt képesek kiszolgálni, de ezeket később készítem el. Az odúk 2,5 cm vastag fenyődeszkából készültek, a tetejük PP műanyag lapból van az eső védelem miatt. Tudom, hogy nem környezetbarát a megoldás, de a szóba jöhető kátránypapír, vagy bádoglemez sem lett volna az. Ez a tető olyan erős, hogy egyben ellátja az odú függesztését is, és úgy találtam ki, hogy egyetlen anyacsavar letekerésével, eltávolítható, így  ősszel az odúk takarítása is megoldott.
Odúk festés után.

Aztán azt mondták hagyjam őket lógva, és én eleget tettem a kérésnek. :)

A odú.
B odú

A nagy odú lógatás közben pedig valaki énekével tette széppé a reggelemet. Memorizáltam a dallamot, és később a hang alapján megkerestem az interneten. Egy erdei pinty volt. Ma is tanultam valamit. :)

Erdei pinty (Fringilla coelebs)

2011. március 13., vasárnap

Fecskékre várva

Újra március van, és nemsokára jönnek. Először csak a villás farkúak, a füsti fecskék, vagy ahogy az öregjeink hívták őket, istállófecskék, majd néhány hét múlva megérkeznek a molnárfecskék is, jellegzetes fehér mellényükben. Idén elhatároztam, hogy a magam korlátolt eszközeivel hozzájárulok ezeknek a madaraknak a költési sikereihez. Tavaly sajnos a kedvezőtlen időjárás, mindenben keresztbe tett nekik, először a hideg esős idő, később a pokoli meleg okozott tömeges fióka elhullást. Nálam is amikor már kezdtem reménykedni, hogy kirepülnek a fiókák, jött a forróság, és egyszerűen hőgutát kaptak a kismadarak, mikor már csak egy hét kellett volna nekik, hogy szárnyra kapjanak. Borzasztóan szívszaggató munka volt tavaly ősszel kiszedegetni az aprócska csontvázakat a fészekből, hogy idén ismét használatba tudják venni. Sajnos valószínűleg az ügyetlenségem miatt a fészek is megsérült, a bejárata melletti részből letört egy darab, így ez újra falazandó beköltözés előtt. De az idén először úgy várom őket, hogy segítek nekik. Már hónapokkal ezelőtt megrendeltem az MME-től két darab mű fecskefészket, amelyeket ma felszereltem az eresz alá. Állítólag a fecskék szeretik ezeket, és szívesen fészkelnek beléjük. Maga a fészek roppant egyszerű, agyagból készült, és úgy tudom, hogy csökkent munkaképességű emberek készítik ezeket, így az áruk is nagyon barátságos. Előnye még, hogy nagyon masszív, és a verebek sem tudják kitágítani a maguk méretére a bejáratát, így ez a rizikófaktor is megszűnik. Kíváncsian várom a madarakat, és amennyiben belakják ezeket a fészkeket, akkor jövőre további kettőt szerelek még fel. Holnap cinke odút fogok készíteni, hiszen ők az év védett madarai. Továbbá ki kell találnom egy madáritató helyét, és úgy általában a kertemet minél inkább madárbaráttá szeretném alakítani. Ennek elenyészőek az anyagi vonzatai, hiszen hulladékból, egy kis ötleteléssel sok olyan eszközt tudunk készíteni, ami nagy segítség a ház körül élő madarainknak. Ráadásul így utánajárok a megfelelő, és tényleg használható eszközök elkészítésének, és nem készen veszem meg egy barkácsáruházban, ami sok esetben egyáltalán nem képes ellátni a feladatát. Számomra nagy örömet okoz, minden egyes mozzanat, amikor a kismadarak használnak bármit, amit számukra készítettem. Ezért javaslom mindenkinek a fentebb belinkelt weboldal böngészését, és az Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület bármilyen fokú támogatását.
A képen a két új fecskelakosztály, egyelőre (remélem már nem sokáig) üresen.


2011. március 8., kedd

Nőnapra

A nő
(Billy Joel - She‘s Always A Woman)

Ő egy mosollyal öl, s ugyanúgy támaszt fel.
Ő egy ártatlan kölyök, ha hazudni kell.
Ő tüskéket hajt, és a szívemhez nő.
Ő nem jó és nem rossz, csak önmaga mindig – a nő.

Tőlem szerelmet lop, s magam gazdagnak érzem.
Ő egy félszóval ejt, aztán megharcol értem.
És a tolvaj s az áldozat egyformán ő.
Mindegy, akárkit játszik, ő számomra mindig – a nő.

Ő, akin nem látok át.
Egyik mosollyal csal,
Másik sóhajjal vall.
Ő élvez minden csatát,
És ha vesztésre áll,
Kész egy újabb szabály.

Ő az Édenbe csábít, és rávesz a bűnre,
Közben úgy sebez meg, mintha ő maga tűrne.
Ő a szemérmes kezdő s a jó szerető.
Soha nem bűnös, nem szent, csak önmaga mindig – a nő.

Ő, akit sodor a tánc.
Milyen irányba lép?
Mikor mondja, elég?
Ő, kit a jövődben látsz.
Aki karjába rejt,
Aztán kétségbe ejt.

Tudom, hozzám ő hű, s néha azt is, hogy mégse.
Ő a fogságban meghal, ha meghalsz is érte.
És ha megkapod, attól csak a hiánya nő.
Vele betelni nem tudsz,
Mert ő az a lány, az az örökké asszony – a nő.


Minden kedves személyes, és virtuális hölgyismerősömnek, boldog nőnapot kívánok!