Ahol már tekertem:

Ahol már tekertem:

2014. március 21., péntek

Running,running, running...avagy tanácsok fogyózóknak

Hízásra hajlamosnak születni egy állapot, amin változtatni egyelőre nem lehet. Bármit teszel, a zabálás kísértése állandóan a nyakadon ül. Persze tudod, hogy ez egészségtelen, és a mérleg kíméletlenül szembesít genetikai átkoddal, de az esetek többségében hagyjuk magunkat sodortatni az elhízás felé vezető úton. A kövérség sztrádája, ünnepi habzsolásokkal, édességfüggésből fakadó türelmetlen csokipapír feltépésekkel, és zsírban tocsogó hússzeletekkel van kikövezve. Mindent szeretünk, ami ártalmas a szervezetünknek, és viszolygunk az egészséges élelmiszerektől. El sem tudunk képzelni egy ebédet, ami csak zöldségekből áll, hiszen úgy gondoljuk a mangalica súlycsoportban versenyző testünk mozgatásához szükséges energia ezekből az ételekből nem fedezhető. Ideológiákat gyártunk arra miért nem mozgunk, mert nem bírja a lábam (térdem, bokám, forgóm), mert nincs elég időm (későn érek haza, túlórázom, és a kedvencem: mozgok eleget a munkahelyen), mert úgysem tudok lefogyni (nálunk mindenki ilyen a családban).
Minden sorstársamnak üzenem, hogy mindez kamu, önálltatás, és a lustábbik énünk teljes uralma az életünk felett. Én hadat üzentem eddigi életemnek, és most szentül hiszek abban, hogy ez az utolsó csatám a zsírpárnák ellen. A csodafegyverem neve: futás. Nem most csinálom először, de eddig mindig bevált. Más kérdés, hogy eddig nem sikerült tartósan súlyhatár alatt maradnom, de ezért csak én vagyok okolható, és vállalom is a tényt, mely szerint lusta voltam, és a kezdeti sikerek után ismét elkényelmesedtem. Ennek vége.
Elegem van a családom eddigi gyakorlatából, amivel módszeresen rombolja le generációk egészségét. Nem akarok több disznóvágást, ami után az elhalálozott jószág bennem reinkarnálódik újra januárban, és én cipelem tovább a szalonnáit a derekamon. Nem akarok, és nem is fogok száz évig élni, de békében szeretnék magammal élni, és tudni azt, hogy amit lehet elkövettem az egészségemért, és nem siettettem a leépülésemet. Az visszaszámlálás folyamatos, és az óra megállíthatatlan . :)
Egy hónapja kezdtem újra. Az első hét mindig borzalmas, de sosem olyan mint legelőször évtizednyi tunyulás után. De ez nem számít. Ha nem tudsz futni sétálj, később kocogj bele, aztán felváltva csináld ezt mindig hosszabb szakaszokat fuss, és rövidebbeket sétálj. A lényeg, hogy tégy valamit, állj fel a kanapéról, tedd le a chipszes zacskót, öntsd ki a kólát a lefolyóba, hidd el oda való. Az első hetek izomlázas, itt fáj-ott fáj szakasza, ha rendszeresen csinálod elmúlnak. Egy-két hónap után azt veszed észre, hogy a futás bármennyire is utálod néha, hiányzik. ha kimarad egy nap lelkiismeret furdalásod lesz. Pedig néha nyugodtan ki lehet hagyni egy-egy napot, sőt ha a kívánt súlyra lefogytál, elég minden másnap futnod. De az elején elszántnak kell lenni, nincs kifogás (fáradt vagyok, fúj a szél, szemerkél az eső, majd holnap futok többet). Figyeld magad és vedd észre mikor lép munkába a "lustaén", és akkor mondj határozott nemet és indulj el.
A futás önmagában nem elég a fogyáshoz. Vissza kell venni az energiabevitelt. Felejtsd el a tömény édességeket egy időre legalábbis. Nincs több Milka és társai, nincs nasi, evés csak étkezésekkor. Figyelj oda arra mit mivel eszel, én nem hiszek az egyoldalú diétákban, mindössze azzal foglalkozom, hogyha ehetek alacsonyabb energiatartamú köretet is akkor azt választom, ha ehetek hús helyett valami számomra éppen olyan finom növényi ételt akkor azt fogom enni. Undorodom a nép- és hungarocellszerű íztelen Abonett kenyértől, de szívesen eszek bármilyen finom és egészséges teljes kiőrlésű pékárút. Nem csak az számít mit eszel, fontos az is mit iszol. Felejtsd el a cukros, fogyasztói társadalom alapját képező löttyöket. Hidd el van élet a Pepsi után is. Biztosan drágább, de az infúziónál sokkal olcsóbb a 100%-os gyümölcslé. Igen ilyent is lehet vásárolni, ha nem a szupermarketben, akkor az almatermelőnél. Nincs is jobb mint egy futás utáni hazaérkezéskor felhajtott finom almalé. A harmadik fontos dolog a mennyiség kérdése. Bármennyit is ettél eddig az sok volt. Egyél fele annyit, a szemedben nevetséges mennyiség lesz a pont elegendő, ne félj nem halsz éhen, erre garancia a körülötted lévő szalonnaréteg. Szinte bármit ehetsz ha azt mértékkel teszed. Alacsonyabb energiatartamú ételeket azért is jobb fogyasztani, mert ezekből mennyiségre többet ehetsz, hiszen nálunk mangalicaszabásúaknál az evés öröme sokat nyom a latban.:)
Én ezen kívül még beiktatok heti egy napot (light-péntek), amikor csak gyümölcsöt, tejterméket eszek, és az egész napi energiabevitelem csak kicsit haladja meg az egy órás futás energiaszükségletét (800 kCal).
Néhány szó a futásról. Sok értetlen tekintettel találkozom esténként. Az emberek többsége nem érti mi ebben a jó. Magában  a futásban nem sok öröm van, sosem könnyű, vannak napok amikor a pokolba kívánom én is, és szerintem ezzel mindenki így van. A futásból megérkezni viszont csodálatos élmény. Minden nap egy győzelem a "lustaén" felett. Hiszen elhatároztunk valamit és betartottuk. A saját magunknak tett fogadalmak megszegése az önbecsülésünket rombolja, arra pedig mindenkinek nagy szüksége van. Amikor megérkezem elégedett vagyok magammal,mert ismét betartottam az ígéretemet, és ma is tettem valamit magamért.Ez erről szól, minden nap fel kell húzni a futócipőket és örülni annak, hogy képesek vagyunk lefutni a magunk kis távját.Nem számítanak az időeredmények, csak magunkhoz mérjük a teljesítményt, a rendszeresség úgyis meghozza az eredményt, izmok nőnek ránk, zsírt veszítünk, szívünk erősödik, és a kezdeti gyötrelmes kilométerek egyre könnyebben szaladnak el a lábunk alatt. Én napi nyolc kilométert futok, heti legalább hat alkalommal, de ez sem számít. te fuss annyit, amennyit tudsz. Többet vagy kevesebbet, nem ciki, ha belesétálsz, ha kilométerenként megállsz pihenni. Ez egyre jobb lesz.De mindig, mindennap döntést kell hoznod. Minden evésnél, és minden elindulásnál. Nekem egy hónap kell három kiló fogyáshoz, de ugyanezt a három kilót néhány nap alatt vissza tudom hízni, ez a képesség velem marad örökre, és csak én tudom kordában tartani,és ebben valamilyen szinten mindig egyedül maradok. De mindig vannak sorstársak, hasonló problémákkal, akik nem tudnak elindulni, mert nem kapnak bátorítást, hiszen még mindig egy kicsit ciki, főként faluhelyen rohangálni a határban, míg mások a dinnyeültetvény felett görnyednek.Keress társat, sokkal motiválóbb, ha van aki vár rád mindennap, és ő téged vár, egy okkal kevesebb, hogy ne induljon el aznap, és az idő is jobban telik, ha beszélgetve futjátok le egymás mellett a távot. A futás közben beszélgetés az már egy szint, hiszen kaptok levegőt. :)
A lényeg a kontrollált étkezés, és a rendszeres futáson van. A többi csak felszín, körítés, persze nem árt egy jó cipő csak erre a célra, de ha nem profi szinten futsz meggyőződésem, hogy egy belépőszintű futócipővel is célt érsz.Ruha, nadrág, zokni, téli-nyári cuccok, ivókulacs, ipod, és gps... bla-bla-bla. Néha azt látom, hogy sokan ezeknek a tárgyaknak a megvásárolásával, már igazoltnak látják saját maguk számára, hogy ők eleget mozognak. Aztán sokszor kiderül, hogy a high tech felszerelés havi 10 km futást takar... pffff. Nem kell pénzt fizetni személyi edzőnek sem, a neten számtalan edzésprogram elérhető ingyen, és ha van egy kis józan eszed és utánaolvasol saját magad is kitalálhatsz hasonlókat. Nem az olimpiára készülsz, csak mozogni szeretnél és ezáltal karbantartani a tested. Ha átkattant az agyad, már senki sem menthet meg a fogyástól, és attól, hogy egészséges légy. A környezetemben sok embernek sikerült és egyáltalán nem annyira nehéz, és lehetetlen, mint azt most esetleg sokan gondoljátok. tényleg csak elhatározás, és szívós kitartás kérdése.
Ha eleged volt és eldöntötted húzd fel a cipőt és fuss. Találkozunk 25-ös BMI alatt. :)

8 megjegyzés:

Szeder írta...

Remélem sokan elolvassák és erőt merítenek a bejegyzésedből :)
Bár az ilyen "hosszú" dolgoknak sokan neki sem állnak elolvasni, talán nem volt kár a billentyűverésért, ha pár embernek tudtál vele segíteni :)
Mondjuk nekem nem, én menthetetlenül lusta vagyok :) :)

Ábrahám Exit Béla írta...

Mindenképpen hasznosak számomra az ilyen- és ehhez hasonló írások. Én is "olyan" családból származom, de már évek óta erősen küzdök a kilók ellen. Nem vagyok lusta, hiszen rendszeresen sportolok. Megközelítőleg 8000 kilométert kerékpározom évente, minden kedden asztaliteniszezem 3 órát, a környék minden gyalogtúráján (teljesítménytúrák) részt veszek (és nem a legkisebb távon. Ezen kívül fallabdázom, sárkányhajó evezésre járok és még sok más sportot is űzök amire lehetőségem nyílik (pl: windsurf, tenisz stb..). Soha nem ülök buszra, mindenhova gyalog vagy kerékpárral járok. Vegetáriánus vagyok 23 éve. Lassan 5 éve nem nézek TV-t. Nagyon egészséges életmódot folytatok. Saját kertem, gyümölcsösöm van, ahol igyekszem megtermelni az egészséges táplálékom nagy részét. Mindezek ellenére nem tudok lefogyni. A testsúlyindexem szerint túlsúlyos vagyok. Igaz, hogy nagyon szeretek enni és van aki főz nekem minden napra finomat. Használom az edzésnaplót(edzesonline.hu), mert az a véleményem, hogy a legfontosabb dolog az odafigyelés. Mit kellene tennem? Tudom a cikkből is kiderült. Kevesebbet kell enni. Nem szabad jóllakottan délutánonként szunyókálni. De talán nekem is ki kellene próbálnom a futást...

Szilvia írta...

Én köszönöm a "hosszú" bátorítást!
Már évek óta gyűjtöm az erőt.

Szilvi Pécsről

Zéta írta...

Kedves szedresi Szeder!
Nálam nem lehetsz lustább. :)
Béla!
A genetikánk felett nem tudunk győzni. Olyan igazán soványak, vagy arányosak mi sosem leszünk, mert a dns-ben így vagyunk kódolva, de bármi is az eredmény, az a lényeg, hogy tegyünk valamit. Te már a vega életmóddal is teljesítetted a rád eső részt, a mozgásban meg csak példakép lehetsz a korosztályodban. :)
Szilvia!
Téged még nem ismerlek, és örülök, ha nekem jut a megtisztelő szerep, hogy átbillentelek a holtponton. Ma délután futás közben azzal vigasztaltam magam, hogy ez a napi egy óra így is-úgy is eltelne, a tv előtt is, csak abban az esetben ez egy elveszett idő lenne. Szánd el magad, és vágj bele, a sok szenvedésért cserébe kapsz majd bőven kárpótlást is. :)

Szilvia írta...

Aranyosfodorkát ismerem személyesen is, és a blogja által is. Így "ismertelek" meg Téged.
Néha-néha ellátogatod "hozzád". A tegnapi írásod késztetett hozzászólásra, mert évekkel ezelőtt én is jártam futni, de a lustaság győzedelmeskedik jelenleg felettem.

Szilvi

aranyos fodorka írta...

Zéta, ha legközelebb lefutsz (és nem lebringázol) Pécsre, összeismertetlek Szilvivel, a közelemben lakik.Tudom, hogy ő is próbálkozott, láttam az ablakom alatt kocogni már. Jó lenne, ha most a te lelkes szöveged őt tovább-segítené.
Amúgy meg: ifjak, addig fussatok, amíg tudtok !

István írta...

Szia Zéta! A sok kerékpározás nem tartotta kordában a súlyodat, hogy a futásra vetemedtél? Bár mostanában valamiért nem látok toled biciklis élménybeszámolókat.

Zéta írta...

Szia István!
A válaszom is-is. Egyrészről a bicajozáshoz már olyan szinten alkalmazkodott a szervezetem, hogy egy komolyabb energiaveszteséghez több órát kell tekernem, a futással ez egy óra alatt is elérhető. Másrészről nem nagy baj az, ha más izomcsoportok is mozognak az emberen, és nem egyoldalúan eddzük a lábunkat. Nem hagytam abba a bicajozást, csak mostanában kevesebb az időm a hosszabb távú tekerésekre, de a nyár még csak most kezdődik, remélem ezen a nyáron lesz egy komolyabb túrám is. :)